Blogolj!

Olimpia: akik határon túliként öregbítették a magyar sport hírnevét - III. rész

Szabó Róbert

Összesen 70 olyan magyar sportoló végzett a legjobb hat között olimpián 1920 után, aki Magyarország mai határain kívül látta meg a napvilágot. Háromrészes cikksorozatunk harmadik részében az 1964 és 2016 között olimpiai pontot szerző sportolókkal foglalkozunk.

Fotó: sportmonitor.info

Nógrádi Ferenc (1940. november 15.-2009. május 16.): A Budapest Honvéd és az MTK korábbi futballistája 1940-ben a ma Szlovákiához tartozó Kassán látta meg a napvilágot. A kispestiekhez 1959-ben került, ahol 1966-ig 136 mérkőzésen léphetett pályára, amelyeken 24 gólt jegyzett. A legnagyobb sikerei közé két bajnoki ezüstérem, valamint egy MNK győzelem tartozik klubszinten. A piros-feketéktől aztán 1967-ben igazolt át az MTK-hoz, ahol mindössze egy szezont töltött. A válogatottal 1964-ben Tokióban olimpiát nyert, azonban csak négy összecsapáson léphetett pályára a nemzeti csapatban. Visszavonulása után nyomdászként dolgozott, hiába szerzett edzői diplomát. Az Ingatlankezelő Vállalat munkatársaként vonult nyugdíjba, majd 2009-ben 68 évesen hunyt el Budapesten.

Fotó: Magyar Sportmúzeum

Munkácsi Antónia (1938. november 26.-): A PMSC és a Vasas Izzó egykori versenyzője 1938-ban a Szerbiában található Belgrádban született. Rövidtávfutóként három olimpián vehetett részt: 1960-ban Rómában, 1964-ben Tokióban, valamint 1968-ban Mexikóban. Az első ötkarikás játékán 200 méter síkfutásban a 16. lett, míg a 4x100 méteres váltófutáson a hetedik helyen végzett a válogatottal. Legjobb olimpiai eredményét négy évvel később a Japán fővárosban érte el, miután 54,4 másodperces idejével a negyedik lett, míg a nemzeti csapattal ismét a hetedik helyen zárt. Utolsó olimpiáján aztán 400 méteres síkfutásban, ahol a 25. helyen zárt. Az ötkarikás játékokon szerzett negyedik helye mellet 53,9 másodperces idővel 1966-ban Budapesten ezüstérmet szerzett 400 méteren az Európa-bajnokságon. Pályafutása során hat magyar bajnoki címet szerzett, nyolcszor javított csúcsot, valamint harmincötször volt válogatott.

Iváncsó Vilmos (1939. február 23.-1997. november 25.): A válogatott röplabdázó 1939-ben született a mai Ukrajna területén található Huszton. Karrierje nagy részét a Budapest Honvédban töltötte, míg a válogatottban 1961 és 1964 között szerepelt összesen 50 alkalommal. A jó technikai képeségekkel rendelkező, valamint meghízható játékos ott volt a nemzeti csapattal az 1963-as Európa-bajnokságon, ahol ezüstérmet szereztek, valamint a tokiói olimpián, ahol hatodik lett a magyar válogatott. Csapatszinten 1964 és 1967 között négy magyar bajnoki címet nyert.

Fotó: Femina

Szűcs Lajos (1943. december 10.-): Az 1968-as olimpián aranyérmet szerző labdarúgó-válogatott beállósa, középpályása 1943-ban, a Szerbiában található Apatinon látta meg a napvilágot. Pályafutását az Újpesti Dózsában kezdte még juniorként 1957-ben, ahol egészen 1962-ig futballozott. Ezután a Dorogi Bányászt erősítette, majd korábbi csapata riválisához, a Ferencvárosi TC-hez igazolt, ahol 1966 és 1969 között 102 mérkőzésen lépett pályára. Klubszinten itt volt a legsikeresebb, hiszen 1967-ben, valamint 1968-ban is bajnok lett a zöld-fehérekkel, ráadásul az 1967/68-as szezonban a Vásárvárosok kupájának döntőjébe is bejutott gárdájával. Az itt eltöltött évei alatt a válogatottal kijutott az 1968-as mexikói olimpiára, ahol aranyérmet szerzett a nemzeti csapattal. Ugyanebben az évben a 17. helyen végzett az Aranylabda-szavazáson, valamint bekerült a világválogatottba is. 1971-ben aztán csapatot váltott, és a Budapest Honvédhoz igazolt, ahol 180 találkozón 18 gólt szerzett. Karrierje végén a Bp. Vasas Izzóban, majd a Hévíz FC-ben szerepelt. Visszavonulása után az 1981-ben szerzett edzői oklevelével lett a Ferencváros utánpótlás, tartalék és ifjúsági edzője, valamin a felnőtt csapat pályaedzője. Egyéni sikerei közé tartozik, hogy 1968-ban és 1971-ben is az év magyar labdarúgójának választották.

Fotó: Vívómúzeum - OSC Vívóterem

Gulácsy Mária (1941. április 27.-2015. április 13.): A mai Ukrajna területén található Beregszászon született vívó édesanyjával érkezett a magyar fővárosba, ahol 12 évesen a Vasasban kezdte el űzni a sportot. Az érettségi után aztán nem mehetett egyetemre a családi hátterének köszönhetően, hiába készült orvosnak. Először asszisztensként, majd takarítónőként is dolgozott, de végül német-pedagógia szakon diplomázott. 16 évesen került a Budapest Honvédhoz edzőjével, Somos Bélával együtt. 1962-től 1969-ig aztán magyar válogatott volt, amellyel 1968-ban Mexikóvárosban ezüstérmet szerzett az olimpián, valamint két világbajnoki címet (1962, 1967) és egy ezüstérmet (1966) is begyűjtött. 1972-ben aztán visszavonult az aktív sporttól, majd 1985-től 1996-os nyugalmazásáig a XIII. kerületi Huba utcai Vendéglátóipari Szakközépiskolában tanított. 2015. április 13-án aztán 73 évesen hunyt el Budapesten.

Fotó: Magyar Sportmúzeum

Lovász Lázár (1942. május 24.-): Az 1968-as mexikói olimpián bronzérmet szerző kalapácsvető 1942-ben látta meg a mai Románia területén található Istensegítsen. A Pécsi Mecsek sportolója a mexikóvárosi ötkarikás játékokon a selejtezőből 68,96 méteres dobásával jutott be a döntőbe, ahol élete legjobb eredményét érte el 69,78 méteres dobásával, amely a harmadik helyre volt elegendő. Az ötkarikás játékok után aztán 27 éven át dolgozott a mecseki uránbányászatban föld alatti termelésirányítói munkakörökben, majd 1994-ben vonult nyugdíjba.

Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság

Molnár Endre (1945. július 23.-): Az olimpiai bajnok vízilabdázó 1945-ben látta meg a napvilágot a Romániában található Gyergyószentmiklóson. A sportoló négyévesen, 1949-ben került Magyarországra családjával, majd itt is kezdett el vízilabdázni. 1960-tól a Budapesti Építőket, majd 1966-tól a Budapesti Spartacust erősítette, azonban mindkét csapatnál úszó is volt. Kiemelkedő eredményt viszont vízilabdázásban ért el, hiszen 1966 és 1980 között 189-szer szerepelt a magyar válogatott kapujában. Pályafutása alatt négy olimpián szerepelhetett, amelyekről mindig éremmel tért haza a nemzeti csapattal. Az 1968-as mexikói, valamint az 1980-as moszkvai ötkarikás játékokon bronzérmet, az 1972-es müncheni játékokon ezüstöt, míg az 1976-os montreali olimpián aranyérmet szerzett. Az olimpiai sikerek mellett 1973-ban Belgrádban világbajnok, míg 1975-ben és 1978-ban világbajnoki ezüstérmes lett a válogatottal. Az Európa-bajnokságon két aranyat ért el 1974-ben valamint 1977-ben. Aktív sportolói pályafutását az 1980-as moszkvai olimpia után fejezte be. Visszavonulása után a magyar utánpótlás válogatott edzőjeként is dolgozott, de vezette korábbi klubcsapatát a Budapesti Spartacust, valamint később a BVSC-t is. Ezután Kuvaitba ment, ahol a Tungsram SC trénere volt, míg utolsó együttese a máltai Sliema volt. A csapat és a válogatott sikerek mellett 1967-ben, 1977-ben, 1978-ban, 1979-ben, valamint 1980-ban is az év magyar vízilabdázójának választották, valamint 2000-ben az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába is bekerült.

Fotó: sportmonitor.info

Juhász Péter (1948. augusztus 3.-): Az olimpiai ezüstérmes hátvéd 1948-ban látta meg a napvilágot mai Szlovákia területén található Losoncon. Pályafutása nagyrészét az Újpesti Dózsában töltötte, amellyel 1969 és 1975 között hét bajnoki címet szerzett. Emellett egy bajnoki ezüst- és egy bronzérmet sikerült szereznie, valamint háromszor nyert Magyar Kupát. Az 1973/74-es idényben aztán együttesével bejutott a Bajnokcsapatok Európa-kupájának elődöntőjében, míg korábban a Vásárvárosok kupájának döntőjében is ott volt a lila-fehérekkel. A nemzeti csapatban 1971-ben mutatkozhatott be, amellyel egy évvel később negyedik lett a belga rendezésű Európa-bajnokságon. Szintén 1972-ben szerepelt a müncheni olimpián, ahol a második helyen zárt a magyar válogatott. Egyéni szinten a legnagyobb sikere 1972-ben volt, amikor az év labdarúgójának választották Magyarországon. Pályafutása második szakaszában aztán szerepelt Tatabányán, a Volán SC-nél és a 22. sz. Volánnál is, majd a Chinoinból vonult vissza 1986-ban.

Fotó: MTVA Archívum

Steer Antal (1943. október 10.-): A magyar birkózó 1943-ban látta meg a napvilágot Pozsonyban. Első olimpiáján 1968-ban Mexikóban a nyolcadik helyen végzett kötöttfogású birkózásban, míg négy évvel később Münchenben a hatodik pontszerző helyen zárt. Az olimpiai pontszerzése mellett kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmesnek mondhatja magát, míg világbajnokságon is ért el második helyezést. 1976-ban vonult vissza egy baleset miatt a versenyszerű sportolástól, majd két évig a Ferencvárosban, majd a Vasasban edzősködött.

Fotó: JochaPress

Vass Károly (1944. június 14.-): A felvidéki származású magyar válogatott kézilabdázó 1944-ben a szlovákiai Ipolyságon születetett. Pályafutása alatt a XV. kerület Vasasnak, majd tizenkilenc évig az Elektromosnak volt a meghatározó játékosa, amellyel három bajnoki címet, valamint három MNK-t nyert. 1974-ben aztán az év kézilabdázójának is megválasztották. A válogatottban 1971-ben mutatkozhatott be, majd egészen 1982-ig 115 alkalommal ölthette magára nemzeti csapat mezét. Két olimpián, valamint ugyanennyi világbajnokságon vehetett részt hazánk együttesével. Az 1972-es müncheni ötkarikás játékokon a nyolcadik, míg négy évvel később Montrealban a pontszerző hatodik helyen zárt. Visszavonulása után a sportág közelében maradt, 1989-ben korábbi csapata, az Elektromos elnöke lett, majd 1993-tól 2004-ig a Magyar Kézilabda-szövetség, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke volt.

Fotó: FEOL

Mátéfi Eszter (1966. február 14.-): Az olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmes 1966-ban született a romániai Mezőbándon. Első profi klubja a Marosvásárhely volt, amellyel román bajnok és kétszeres kupagyőztes lett, valamint bekerült a nemzeti válogatottba is, ahol 1985 és 1991 között 130 alkalommal léphetett pályára. A nemzeti csapattal az 1986-os hollandiai vb-n ötödik, míg az 1993-as világbajnokságon a negyedik lett. Miután anyaegyesülete megszűnt 1992 januárjában igazolt a Debreceni Vasutashoz, ahonnan egy évvel később a Rába ETO-hoz került, ahol csapatkapitány lett. Miután 1995-ben megkapta a magyar állampolgárságot beválogatták hazánk együttesébe, amellyel részt vett az osztrák-magyar közös rendezésű vb-n, ahol ezüstérmes lett, valamint ott volt az 1996-os atlantai olimpián is, ahol bronzérmet szerzett a magyar válogatottal. Az ötkarikás szereplésén mind az öt összecsapáson pályára lépett, amelyeken 35 gólt szerzett. 1997-ben aztán lemondta az Európa-bajnoki szereplést, és a Dunaferrbe igazolt. Két évvel később aztán visszavonult, a dunaújvárosi serdülők szakvezetője lett, majd 2000 nyarától a felnőtt csapat segédedzője. 2003-ban került az ifjúsági, majd 2005-ben a női junior válogatotthoz, aztán négy évvel később a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányává is kinevezték. A posztot viszont nem sokáig töltötte be, hiszen 2011-ben Magyarország kikapott Németországtól, így nem jutott ki a világbajnokságra, ami miatt lemondott tisztségéről. Ezután a Dunaújvárosi Kézilabda Akadémia vezetőedzője lett, majd 2016 nyarától 2018 januárjáig a Kisvárdai KC-t vezette.

Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság

Feri Attila (1968. szeptember 24.-): Az olimpiai bronzérmes súlyemelő 1968-ban született a mai Románia területén található Marosvásárhelyen. A sportággal még Romániában ismerkedett meg, első klubja a Marosvásárhely volt. Családjával aztán Magyarországra települt, ahol a Nyíregyházi Vasutas Sport Club versenyzője lett, edzője Glückmann Pál volt. Az erős izomzatú sportoló előbb könnyűsúlyban, majd váltósúlyban versenyzett. Pályafutása alatt még román versenyzőként vett részt az 1992. évi barcelonai olimpián, majd az 1996-os atlantai ötkarikás játékokon már magyar színekben versenyzett, ahol bronzérmet szerzett (340 kg, szakítás 152,5 kg, lökés 187,5 kg). Ezután már csak a 2004-es olimpián szerepelt, ahol könnyűsúlyban a hetedik lett. Az atlantai bronzérme mellett a világbajnokságokon kétszer arany-, míg egyszer bronzérmes lett, azonban Európa-bajnokságon nem sikerült egyszer sem bajnoki címet szereznie, legjobb eredménye három ezüstérem. A magyar bajnokságban 1993-tól 2001-ig nem talált legyőzőre.

Fotó: olimpia.hu

Popa Adrián (1971. december 8.-): A Nagyszebenben született súlyemelő előbb román színekben versenyzett az 1992-es szekszárdi Európa-bajnokságon, ahol a nyolcadik lett, majd egy évvel később Szófiában is Románia versenyzőjeként lett a nyolcadik. Két évvel később aztán magyar színekben indult el a kantoni világbajnokságon, ahol szintén a nyolcadik lett. Legnagyobb sikerét 1996-ban az atlantai olimpián érte el, ahol az ötödik lett a Nyíregyházi Vasutas Sport Club versenyzőjeként.

Fotó: Origo

Radulovics Bojana (1973. március 23.-): A szabadkai születésű kézilabdázó a jugoszláv Palic RK, a Zombor, a Bane Sekulic, a Radnicki Belgrád, valamint a spanyol Mar Valenciában is szerepelt, mielőtt Magyarországra igazolt volna 1994-ben. Első magyar csapata a zalaegerszegi Caola SE volt, ahonnan 1995-ben a Dunaferrbe vezetett az útja. A dunaújvárosiakat 11 éven keresztül erősítette, amely együttessel négyszeres magyar bajnoknak, ötszörös Magyar Kupa- és Bajnokok Ligája-győztesnek mondhatja el magát. Emellett a Fejér megyei gárdával Szuperkupát és EHF-kupát is nyert. Válogatott karrierjét a jugoszláv nemzeti csapatban kezdte meg, ahol 70 összecsapáson szerepelhetett, azonban az 1999-es világbajnokság után már magyar színekben szerepelt. Hosszas egyeztetés és a magyar állampolgárság megszerzése után aztán 2000. július 25-én mutatkozhatott be Franciaország ellen Magyarország mezében. A sydney-i olimpián ezüstérmet szerző csapat egyik legjobbja volt, az All Star csapatba is bekerült, mint az olimpiai legjobb jobbátlövője. Ezután egy térdsérülés, valamint fia születése miatt 1,5 évig nem játszott a nemzeti csapatban. Visszatérése után a horvátországi világbajnokságon gólkirály lett, bekerült az All Star csapatba és ezüstérmet szerzett, majd a 2004-es athéni olimpián szintén gólkirály lett az ötödik helyen végző magyar csapat játékosa. Az olimpiai, valamint a világbajnoki második helye mellé aztán 2004-ben a magyarországi Európa-bajnokságon harmadik lett a válogatottal.  Ez volt aztán az utolsó tornája magyar színekben, hiszen bejelentette visszavonulását.  2006-ban aztán Győrbe igazolt, de egy évvel később visszavonult az aktív játéktól egy súlyos vállsérülés miatt. Ennek ellenére 2009-ben visszatért és két évig ismét a Dunaújvárost erősítette. Egyéni sikerei közé tartozik a korábban már említett vb-gólkirálynői, valamint olimpiai gólkirálynői cím, az olimpiai All Star-csapat tagság, valamint kétszer, 2000-ben és 2004-ben is a legjobb játékos lett Magyarországon. Ezeknek köszönhetően 2010-ben az évtized legjobb magyar kézilabdázójának választották meg. 2011-ben visszavonulása után a dunaújvárosi kézilabda-oktatásban vesz részt, majd 2013-ban tagja lett Magyar Kézilabda Szövetség elnökségének.

Fotó: Index

Dusev-Janics Natasa (1982. június 24.-): A magyar sporttörténelem egyik legsikeresebb kajakozója a mai Szerbia területén található Palánkán látta meg a napvilágot 1982-ben. A sport szeretete nem volt kérdés a kis Natasa számára, hiszen édesapja, Milan Janic olimpiai ezüstérmes kajakozó, és ráadásul mindkét bátyja, Mico és Stjepan Janic is kajakozik. A sportolónő 1999 óta edz Magyarországon, azonban 2000-ben még jugoszláv színekben lett olimpiai negyedik, Eb-hatodik, valamint ifi Eb-győztes. 2001-ben aztán már a DÉMÁSZ-Szeged színeiben indult a versenyeken, a következő évben az országos bajnokságon aztán két arany- és három ezüstérmet szerzett. A sikert sikerre halmozó kajakos aztán 2004 januárjában tette le a magyar állampolgársági esküt, amely évben az Európa-bajnokságon K1 500 méteren aranyérmes lett. Ugyanez év májusában aztán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélyezte azt, hogy Janics magyar színekben indulhasson. A K1-es sikere már olimpiai indulási jogot jelentett, azonban a K2 500 méteren csak a pótválogatón harcolta ki az ötkarikás szereplést, azonban az athéni olimpián mindkét számban aranyérmes lett. 2004-ben a két elsősége mellett az év magyar sportolónője szavazást is megnyerte. Egy évvel később Kovács Katalinnal együtt minden kettes számot megnyert az ob-n, az Eb-n és a vb-n is, így az év végén az év magyar csapata címet is elnyerték. 2006-ban aztán tarolt a magyar bajnokságban, hiszen kilenc versenyszámból hétben végzett az élen. A világbajnokságon Kovács Katalinnal hat aranyérmet szereztek, ami rekordnak számít világszinten is. A vb-siker mellett az Európa-bajnokságon is minden páros, illetve négyes versenyszámban az élen végzett. Ezután 2007-ben kivált Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjából, így edzéseit Vécsi Viktor, majd Sári Nándor irányította. Ugyanebben az évben az Eb-n és a vb-n is 200 méter egyesben indult, és mindkét versenyt meg is nyerte. Egy év múlva aztán a pekingi olimpián ismét aranyérmet nyert K2 500 méteren Kovács Katalinnal. A következő évben aztán ismét következhetett az Európa-bajnokság és a világbajnokság, valamint az éremeső. Az Eb-n K4 200 méteren első, K2 200, K4 500 és K1 4x200 méteren második lett, míg a vb-n K1 200, K2 200, K4 500 méteren aranyérmes, K4 200, K1 4x200 méteren második helyen zárt. 2010-ben aztán újabb három aranyérmet hozott az Európa-bajnokságról, míg a vb-n három arany- és két ezüstéremmel gazdagodott gyűjteménye. 2011 márciusában aztán bejelentette, hogy gyermeket vár, így nem indul el a versenyeken, de a 2012-es londoni olimpián már ott szeretne lenni. A szülés után aztán K2 500 méteren Kovács Katalinnal, valamint K1 200 méteren is első lett a 2012-es Európa-bajnokságon. A nyári olimpián aztán Londonban K2 500 méteren Kovács Katalinnal előbb ezüstérmet nyert, majd K1 200 méteren bronzérmet szerzett. Ezután a sikeres időszak után akart volna ismét szerbként versenyezni Janics Natasa, azonban a magyar szakszövetség, hogy 150 ezer euró ellenében versenyezhet ismét szerb színekben, vagy két év kihagyás után válthat ismét országot.  Mivel nem fizette be az összeget a határidőig a nemzetközi szövetség elutasította az országváltási kérelmét, így 2013 márciusában a sportolónő bejelentette, hogy eláll szándékától. Ezután a 2013-as Eb-n két arany-, és két bronzérmet szerzett. 2014-ben aztán gerincsérvét megoperálta, így júniusban bejelentette, hogy minden versenyt kihagy. A 2016-os riói olimpián aztán nem jutott be a döntőbe, majd több egészségügyi probléma miatt volt kénytelen hosszabb időt kihagynia. Igaz 2017 szeptemberétől ismét elkezdte az edzéseket, de 2019 januárjában elmondta, hogy mivel a nyakánál kialakult egy sérv, ezért nagy valószínűséggel befejezi profi pályafutását.

Fotó: Blikk

Gergely István (1976. augusztus 20.-): A dunaszerdahelyi születésű vízilabdázó elsőként a szlovák junior válogatottban szerepelhetett, amellyel 1994-ben junior vb győzelmet szerzett, majd a felnőtt csapatban is bemutatkozhatott. 1993-tól egészen 2002-ig erősítette Szlovákiát, amely idő alatt az 1997-es Eb-n nyolcadik, míg két évvel később kilencedik lett együttesével. A KVP Komárno, a Slávia Bratislava, majd az NCHZ Nováky után az olasz RN Cagliariban és a CN Terrassában légióskodott, ami után ezután 2002-től 2014-ig a Domino-Honvédot erősítette. Magyarországra igazolásakor merült fel komolyabban a honosítása, így aztán 2003-tól magyar állampolgár lett. Ott volt a 2004-es, valamint a 2008-as olimpián, amelyen aranyérmet szerzett a nemzeti csapattal. Emellett tagja volt a 2003-as vb-győztes, valamint a 2005-ben vb-ezüstérmes válogatottnak, míg 2003-ban és 2004-ben Világligát is nyert a gárdával. Klubszinten 2003 és 2006 között négy magyar bajnoki címet ünnepelhetett, míg 2007-ben ezüstérmes, 2008-ban és 2009-ben pedig harmadik lett a Honvéddal. Utolsó kispesti évében, 2014-ben jelentette be, hogy felhagy a profi sporttal. A sportolói évei mellett a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán és a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar közös képzésén sportmendzser mesterképzésű diplomát szerzett, jelenleg pedig PhD hallgató. Sportvezetőként 2012 decemberében már pályázott a Magyar Vízilabda-szövetség elnöki posztjára, de Kemény Dénessel szemben alulmaradt, viszont az elnökség tagja lett. 2013 januárjában aztán Benedek Tibor mellett a válogatott kapusedzője lett, míg 2016 decemberében a szövetségi kapitánnyal együtt távozott a nemzeti csapattól. Ezután nevezték ki a Honvéd egyesület ügyvezető elnökének.

Fotó: Wikipédia

Ilyés Ferenc (1981. december 20.-): Az erdélyi származású magyar kézilabdázó 1981-ben látta meg a napvilágot Székelyudvarhelyen. A pályafutását a helyi csapatban kezdte el, majd innen került Szegedre, ahonnan fél évig Makón játszott kölcsönben 2002-ben. A Tisza-parton töltött hét éve után az MKB Veszprém KC játékosa lett, ahonnan 2009-ben szerződött a német TBV Lemgohoz. A németországi pályafutása után egy évre visszatért Veszprémbe, majd a Wisla Plockhoz szerződött. A lengyelországi kitérő után igazolt vissza Szegedre, ahonnan 2016-ban állt tovább a Tatabányához. Az első válogatott mérkőzését 2003. december 27-én játszhatta Csehország ellen, majd ott volt a 2004-es athéni olimpián, ahol a negyedik helyen végzett a nemzeti csapattal. A balátlövő emellett szerepelt a 2009-es világbajnokságon, ahol ötödik lett a magyar válogatott, valamint a 2012-es londoni ötkarikás játékokon is ott volt a negyedik helyen végző együttesben. Klubszinten kétszeres Magyar Kupa-győztesnek, háromszoros magyar bajnoknak, egyszeres Kupagyőztesek Európa Kupája-győztesnek, valamint kétszeres EHF-kupa-győztesnek mondhatja magát.

Fotó: erdelyinfo.hu

Szűcs Gabriella (1984. augusztus 31.-): A magyar válogatott kézilabdázó 1984-ben a Románia területén található Nagyváradon látta meg a napvilágot. Szűcs 11 évesen kezdett kézilabdázni Debrecenben, majd három év múlva már szerződtette az első osztályban szereplő DVSC, amelynek színeiben kilenc idényt húzott le. Megjárta a korosztályos válogatottakat, ifjúsági Európa-bajnokságról, junior Európa-, valamint világbajnokságról is éremmel tért haza a magyar csapattal. A felnőttekkel ott volt a 2004-ben a magyarországi Európa-bajnokságon, ahol bronzérmet szerzett, valamint a 2005-ös oroszországi világbajnokságon, ahol szintén harmadik lett a magyar csapat. Legnagyobb sikere a magyar válogatottban a 2008-as pekingi olimpián született meg, ahol negyedik helyen végzett hazánk együttesével. 2008-ban aztán a DVSC-től eligazolt a román bajnok Oltchim Valceához, ami után két évvel visszatért Debrecenben. Ennek ellenére 2013-tól ismét visszatért Romániába, ahol előbb a HCM Baia Mare, majd a Dunarea Braila játékosa lett. 2015-ben úgy döntött négy évnyi kihagyás után, hogy a román színekben folytatja tovább. Klubszinten egy Magyar Kupa harmadik helyezésnek örülhetett.

Fotó: SziSE

Kovacsicz Mónika (1983. november 20.-): A felvidéki származású kézilabdaázó 1983-ban látta meg a napvilágot Komáromba. A jobbszélső poszton bevethető játékos a szlovák SSK Nevadyban kezdte meg pályafutását, innen került 2000-ben Békéscsabára. A lila-fehérben 69-szer pályára lépő Kovacsicz 2003-ban tette át székhelyét Győrbe, ahol két magyar bajnoki címet, három Magyar Kupa elsőséget szerzett. A válogatottba is a győrieknél nyújtott teljesítményének köszönhetően került be 2005-be, amely évben aztán világbajnoki bronzérmes lett a nemzeti csapattal. Hazánk együttesével aztán már FTC játékosként végzett 2008-ban a pekingi olimpián a negyedik helyen. Ezután tett egy kétéves dániai kitérőt Kovacsicz, ahol a Viborggal egyszeres dán bajnok, valamint Dán Kupa-győztes lett, de két Bajnokok Ligáját is nyert itt. Ezután 2010-ben tért vissza Magyarországra a Ferencvároshoz, ahol egészen 2016-ig játszott. Ezalatt a hat év alatt két KEK győzelem mellett egy bajnoki címet szerzett a Fradival. Pályafutása utolsó két évében aztán a Szent István SE-ben és a Mosonmagyaróvári KC-ban szerepelt.

Fotó: sportmonitor.info

Mike Róbert (1984. május 8.-): A világ- és Európa-bajnok magyar kenus Temesváron látta meg a napvilágot 1984-ben. Sportolói pályafutását osztályfőnöke tanácsára kezdte el 12 évesen. A tanács aztán bevált, hiszen 2002-es ifjúsági Európa-bajnokságon négyes 500 méteren harmadik lett, míg egy év múlva az U23-as Eb-n négyes 1000 méteren negyedik, míg 2005-ben és 2007-ben harmadik lett. Kenu négyesben 1000 méteren Balázs Gáborral, Metka Mártonnal és Sáfrán Mátyással ért el sikereket a 2006-os síkvízi kajak-kenu Európa-bajnokságon, valamint az egy évvel későbbi világbajnokságon. Első Európa-bajnoki címét aztán 2011-ben szerezte meg a belgrádi tornán a kenu négyes 100 méteren. Két évvel később aztán világbajnoki címet szerzett a duisburgi viadalon 1000 méteren négyesben, míg 500 méteren második lett. 2014-ben aztán ismét Eb-t nyertek Brandenburgban, amit 2016-ban Moszkvában egy bronz követett. Ugyanebben az évben a Rio de Janeiro-i olimpián negyedik helyen végzett kenu kettes 1000 méteren Vasbányai Henrik társaként. Egyéni legnagyobb elismerései közé tartozik, hogy 2015-ben az év magyar kenusának választották.

https://sport.blogstar.hu/./pages/sport/contents/blog/95843/pics/lead_800x600.jpg
atlétika,kajak-kenu,kézilabda,súlyemelés,vízilabda
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?