Blogolj!

A szakma is látja a problémát, mégsem segít a magyar kézilabdán

Persze, nem csak és kizárólag a képzésünkben kell keresni a magyar kézilabda problémájának gyökerét, mert ugye minőségi alapanyag nélkül a legjobb szakácsok sem tudnak Michelin-csillagos ételeket főzni. Van min gondolkodnunk.

Fotó: Illyés Tibor/MTI

Már a német-dán közös rendezésű férfi kézilabda-világbajnokság csoportköre után megírtuk, hogy ez a jelenlegi magyar csapat semmivel sem teljesít kevesebbet és semmivel teljesít többet annál, mint amennyire a keret erőssége és minősége alapján képes. Nos, ezt a fájó megállapítás most meg kell erősítenünk, hogy egy norvég kezek általi kivégzéssel befejeztük a tornát. A tizedik helyen.

Célkeresztben Tokió, de némi szerencse is kéne

A magyar férfi kézilabda-válogatott sem képességei alatt, sem képességei fölött nem teljesít a dán-német közös rendezésű világbajnokságon, ez viszont nem biztos hogy elég lesz a hőn áhított olimpiai kvalifikációs helyek eléréséhez. A magyar férfi kézilabda-válogatott sem képességei alatt, sem képességei fölött nem teljesít a dán-német közös rendezésű világbajnokságon.

Ez egyben azt is jelenti, hogy az olimpiai kvalifikációnk lehetősége már nemcsak, hogy nem a saját kezünkben van, hanem egyenesen az összes létező csillagnak úgy kéne állnia, hogy összejöjjön. A braziloknak meg kéne nyernie a Pán-Amerikai játékokat, az egyiptomiaknak az Afrika-kupát és az előttünk végző európai csapatok valamelyikének a jövő évi Európa-bajnokságot. Ez mind kéne az olimpiai kvalifikációs tornán való szereplésünkhöz.

Ne áltassuk magunkat azonban, ez a jelenlegi magyar válogatott nincs azon a szinten, hogy stabil olimpiai résztvevő legyen - mint ahogy már a riói ötkarikás játékokat is csak a tévéből nézhették a magyar kézilabdázás előljárói - és azt is látnunk kell, hogy a világ kézilabdája elszaladt mellettünk. Ezt a szomorú tényt már évek óta látjuk, de az eredményesség oltárán - ami aztán el is maradt - feláldoztuk a fiatalítást. A magyar válogatott húzóemberei, Nagy László, Ilyés Ferenc, Schuch Timuzsin, Mikler Roland mind olyan klasszisok, akiknek előbb-utóbb tényleg szögre kell akasztaniuk a trikót és akkor még erősebben csap majd arcul minket a valóság: nincsenek olyanok, akik a helyükbe lépjenek.

Illetve, ez nem teljesen igaz, mert a világbajnokság rávilágított arra, hogy Balogh Zsolt és Lékai Máté köré igenis lehet építeni egy jó válogatottat és a fiatal játékosok, mint Máthé Dominik, vagy Juhász Ádám képesek meg-megvillanni. A probléma nem a mennyiséggel, hanem a minőséggel van és itt sem arra gondolunk, hogy ne lennének technikailag képzett kézilabdázóink, hanem egyszerűen arra, hogy a játékosaink nem felelnek meg a modern kori kézilabda elvárásainak.

Mert mire lenne szükségünk, hogy lépést tudjunk tartani a világ elitjével? Olyan hibrid játékosokra, akiket nem kell cserélgetni támadásból védekezésbe, vagy fordítva, olyan támadó játékosokra, akik nem vesznek el a védekezésből és olyan védekező játékosokra, akik hozzáadnak a támadáshoz. Szükségünk lenne egy erős szélsőjátékra, persze ehhez kellenek szélsők is - nem csak az a három, aki most ott volt a vb-keretben. Szükségünk lenne olyan kapusokra, akik nem csak egyszer-egyszer villanak fel egy hosszú tornán, akik stabil teljesítményükkel biztonságot adnak a csapatnak. És mindezek után szükségünk lenne az adott ellenfélhez alkalmazkodó taktikára, fizikai felkészülésre.

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Szóval sok minden hiányzik ahhoz, hogy ismét a világ kézilabdájának elitjébe sorolhassuk magunkat, de ezeket a tüneteket csak az alapoktól felépített szakmai munkával lehet orvosolni. És ezt a szakma is tudja, a világbajnokségot közvetítő M4 Sport szakértői is megerősítették. Egy fontos problémáról pedig még szót sem ejtettünk.

Az októberben lejátszott Telekom-Veszprém-MOL-Pick Szeged magyar bajnoki találkozóra írd és mondd hét magyar játékost neveztek be a vezetőedzők a két tizenhatos keretbe, ebből meghatározó szerepet csak a szegedi három B, Balogh, Bodó és Bánhidi játszott, Nagy László korából fakadóan nem tud már végig játszani ilyen mérkőzéseket, Lékai Máté pedig háttérbe szorult David Davis vezetőedzőnél. Rajtuk kívül csak Mikler Roland és a fiatal szegedi kapus - aki egy percet sem játszott - Nagy Martin volt ott a kispadon. Magyarán: a két magyar élcsapatból, akik rendszeresen szerepelnek a Bajnokok Ligájában még egy fél válogatott keretet sem tudunk összerakni. Egy felet sem.

Nincs mese, most már úgy kell rádöbbennünk a problémákra, hogy a következő olimpiai ciklusra ezeknek a tudatában készüljünk. Sok vérző seb vár elkötésre.

1
https://sport.blogstar.hu/./pages/sport/contents/blog/68021/pics/lead_800x600.jpg
kézilabda,világbajnokság
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Hát, így van ez 2019-01-24 12:23:12
Régóta írogatom, hogy nem kéne idehozni ennyi külföldi - jórészt persze közepes szintű - játékosokat, és ez vonatkozik a külhoni edzőkre is.
A sok külföldi soha nem tud idegen földön, - a magyarokért - úgy küzdeni, mint a hazaiak. Amellett még el is veszik a játéklehetőséget (edzőlehetőséget) a fiatal magyar játékosok (edzők) elől. A fiatalok így feleslegesen koptatják a kispadot, játékrutin megszerzése nélkül.
Soha, egy percig nem állítottam, hogy ne jöjjenek ide külföldi, meghatározó, húzó emberek, de nem ezrével !!! Igazoljon minden csapat belátása szerint, de a külföldiek szereplését úgy kellene szabályozni, hogy csapatonként, egyidőben maximum két fő lehessen a pályán. A többi, - pályán lévő - mindig legyen magyar !!!!
Félreértések elkerülése érdekében mondom, hogy ezt a módszert - ha rajtam állna - kiterjeszteném az összes csapatsportágra is.
Lehet, hogy most a magas és nemzetes felsőbb vezetés végre feltalálja a kanálban a mélyedést, és tényleg tesznek is valamit ezeknek az anomáliáknak a megszüntetése érdekében ?!
Azért vannak kétségeim még most is !!!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?