Négy újabb halott Magyarországon
744 főre nőtt a hazánkban beazonosított koronavírus-fertőzöttek száma, elhunyt újabb négy idős krónikus beteg, és 67 főre emelkedett a gyógyultak száma.
Blogolj!

Célkeresztben Tokió, de némi szerencse is kéne

Dorogi László

A magyar férfi kézilabda-válogatott sem képességei alatt, sem képességei fölött nem teljesít a dán-német közös rendezésű világbajnokságon, ez viszont nem biztos hogy elég lesz a hőn áhított olimpiai kvalifikációs helyek eléréséhez.

Fotó: MTI/Illyés Tibor

A magyar férfi kézilabda-válogatott sem képességei alatt, sem képességei fölött nem teljesít a dán-német közös rendezésű világbajnokságon. A csoportkörben egyetlen vereséget szenvedett, azt is az Európa-bajnoki ezüstérmes svédektől, ráadásul egy olyan mérkőzésen, amire joggal mondhatjuk, így ki lehet kapni. Az érem másik oldalán ott áll a csalódást keltő Argentína és Egyiptom elleni döntetlen, jóllehet, az afrikaiak a svédek dolgát is megnehezítették, a dél-amerikaiak elleni pontvesztés pedig egyáltalán nem számít a középdöntőben.

Abban a középdöntőben, amelynek úgy vág neki a magyar csapat, hogy nem végezhet hatosa negyedik helyénél rosszabb pozícióban - most éppen ezt a helyet birtokolja egy pontjával Egyiptomot és Tunéziát megelőzve -, ha szeretne ott lenni a 2020-as tokiói olimpián, de jobb lenne megcsípni inkább a harmadik helyet, ezzel bebiztosítva az olimpiai kvalifikációs tornán való részvétel jogát. Csakhogy, ahogy már említettük, a csapat sem képességei fölött, sem képességei alatt nem teljesít ezen a világbajnokságon, és ennek fényében elég nehéz elképzelni, hogy egy, ne adj Isten kettő bravúrgyőzelmet szerezzen Dánia és Norvégia ellen, hozzátéve rögtön, hogy Tunéziát is megveri.

A Csoknyai István és Vladan Matics által irányított magyar férfi kézilabda-válogatott most éppen annyit hoz, amennyit el lehet várni tőle, csak ez nem biztos, hogy elég lesz a hőn áhított hetedik - adott esetben a nyolcadik - hely eléréshez. Fortuna istennő pedig eddig bizonyára csukott szemmel követte a magyar csapat meccseit, mert az már-már a hihetetlen kategóriába sorolható, amennyi sérülés sújtja az egyébként sem túl mély kerettel rendelkező keretet. Az egész Balogh Zsolt bokájával kezdődött, de a hamarosan kispapai örömök elé néző szegedi átlövő még viszonylag "olcsón" megúszta a dolgot, hiszen megvan az esély arra, hogy visszatérhet a tornán. Nem volt ilyen szerencsés Ancsin Gábor és Jamali Imam, előbbi a könyöke, utóbbi térdszalagja miatt marad le a vb hátralevő részéről és aztán ki tudja még mennyi ideig tart a rehabilitációjuk, de ez már legyen a klubjaik gondja. És aztán jött még a svédek elleni meccs első félidejének hajrájában Bodó Ricsi bokája is, de talán ő sem kényszerül a partvonalon kívülre hosszú távon.

Szombaton Dánia következik, majd vasárnap rögtön Tunézia, s a hét utolsó estéjén már világosabban látjuk majd, hogy reménykedhetünk-e az olimpiai szereplésben. Rióban hosszú-hosszú évek után először nem volt ott sem a férfi, sem a női válogatottunk és bizony minden erejére, tudására és akaratára szüksége lesz a fiúknak ahhoz, hogy ez a sorminta Tokióban ne folytatódjon. Csak Vladan Matics szövetségi kapitányt tudjuk ismételni: a szerencse nagyon hiányzik. Reméljük, egyszer megfordul a tendencia, mert ez hihetetlen.

https://sport.blogstar.hu/./pages/sport/contents/blog/67770/pics/lead_800x600.jpg
kézilabda,világbajnokság
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?