Lovasíjász világbajnoksággal tisztelegtek a pozsonyi csata emléke előtt

    Amíg a világ a foci VB izgalmait élte napról-napra, Magyarországon sporttörténelmi esemény zajlott le néhány nap alatt. Az I. Nyílt Lovasíjász Világbajnokság Pomázon, a Majdán fennsíkon, a Magyar Vár területén. A világ első olyan lovasíjász eseménye volt ez, amelyet folyamatos televíziós és sajtó jelenlét kísért, a döntőket pedig élő adásban nézhették a DIGI Sport csatornáján az érdeklődők. De történelmi volt attól és abban is, hogy a Pozsonyi Csata 1111. évfordulóján került megrendezésre. Valódi jelentősége mégis abban áll leginkább, hogy a világban fellelhető ”Lovasíjász stílusokat” egy rendszerbe foglalva egy nemzetközi sport alapjait és rendszerét teremtettük meg.

    A Magyar Lovasíjász Akadémia SE, és az IHAA International Horseback Archery Alliance (Nemzetközi Lovasíjász Szövetség) már közel tíz esztendeje dolgozik különféle rendezvényeken, versenyeken és programokon. Az elnökség a több éve zajló Európa Bajnoki futam sorozatok alatt, után és közben, kidolgozott egy versenyrendszert, amely a világban egymással párhuzamosan működő ”Stílusokat” magában foglalva egy olimpiai sport alapjait teremtette meg.

    Az elnökségi egyeztetések alatt sok ország szeretett volna otthont adni a rendezvénynek, sok pályázat közül nyerte meg Magyarország a rendezés jogát. Döntő érv Akadémiánk sok éves folyamatos munkája mellett, az előző évi Európa Bajnoki futam sikere volt. Amely ”Minden idők legjobb hangulatú lovasíjász versenye Pomázon!”-ként híresült el.

    „Sporttörténelmet írtunk! Sporttörténelmi találkozón és eseményen vehettünk részt ebben a néhány napban. Megszületett egy új sport, alkottunk valamit, a Nemzetközi Lovasíjász Szövetséggel karöltve. Büszkék vagyunk rá! Talán abban is első ez a rendezvény, hogy kiemelkedő sajtónyilvánosságot kapott, s a közvetítések és tudósítások által az első olyan lovasíjász rendezvény, verseny volt, amelynek döntőjét élőben követhettek a televíziók képernyőin keresztül is.” – nyilatkozta Némethy Zoltán, a záróünnepség megnyitóján a Magyar Lovasíjász Akadémia SE elnöke.

    ”… A Magyar Vár, ahol most önök állnak, s benne a Magyar Vár Alapítvány, minden olyan programot, célt és törekvést támogat, amely Magyarországot és a világ magyarságát erősíti, támogatja és naggyá teszi. Így ad otthont lassan egy évtizede a Magyar Lovasíjász Akadémiának is. Isteni kiváltság adatott meg nekünk azzal, hogy a dicsőséges Pozsonyi Csata 1111.-ik évfordulóján, egy olyan várban, amelynek még nem állnak a falai rendezhettük meg az I. Nyílt Lovasíjász Világbajnokságot. …”

    A huszonöt országból érkezett 106 versenyző a három első három versenynap folyamán, július 5-6-7.-én, mindhárom versenyszámban: a Magyar, a Lengyel és a Korai pályán teljesítenie kellett. Az egyes csapatokban a három legmagasabb összetett egyéni pontszám összege adta a csapat pontszámát a Csapat Világbajnoki cím odaítélésénél.

    A Felnőtt és a Junior kategóriában a legmagasabb összetett pontszámot elért versenyzők indulhattak a Világbajnoki címért július 8.-án a Világbajnoki Döntőben. A végső pontszámot az első három versenynapban szerzett pontszámok 50%-a és a döntőben szerzett pontok összege adta.

    Csapatversenyben magyar győzelem született, mögöttük léphettek dobogóra Franciaország, majd Lengyelország képviselői. Az összesített eredmények alapján felnőtt kategóriában Maucha Levente teljesített a legjobban. A második helyet Némethy Christoph szerezte meg, míg a harmadik helyen Maxime Coca végzett Franciaországból.

    „Ezen a bajnokságon most nem csak versenyzőként, de szervezőként is helyt kellett állnunk. Ez még inkább próbára tett minket, ettől függetlenül sikerült a legjobbat kihozni magunkból. A döntő napján derült ki, hogy a lovam lába megsérült, így az utolsó futamokat egy olyan lóval vittem végig, amin először ültem. Bár ez megnehezítette a feladatom, szerencsére nagyon jól képzett lovat kaptam, aki végül hozzásegített a világbajnoki cím megszerzéséhez.” – mondta Maucha Levente, az I. Nyílt Lovasíjász Világbajnokság felnőtt kategóriájának győztese.

    Junior korosztályban Maucha Ágnes léphetett a dobogó legfelső fokára. A második helyet Markus Hjortsberg nyerte el Svédországból. Nem sokkal lemaradva mögötte a harmadik helyen zárt Martin Imbert Franciaországból.

    „Rengeteg felkészülést és erőnlétet igényelt, hogy az ember végig összpontosítani tudjon a versenyfutamok alatt. Sok minden múlik a versenyzők kitartásán. A legutolsó versenyszámot a lengyel pályán elrontottam. Megelőzhettek volna, de végül sikerült megtartanom az első helyet. Nehéz, ugyanakkor nagyon izgalmas és élvezetes versenyen vagyunk túl.” – osztotta meg tapasztalatait Maucha Ágnes, a junior kategória nyertese.

    Az eredményhirdető ünnepségen a díjakat Dr. Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára adta át.

    „Hiába szeretnénk nemzetközi eseményeket, hogyha nincsenek olyan fanatikus emberek, mint akik itt állnak mellettünk. Hallhattuk is: nélkülük nem tudjuk megrendezni a nemzetközi eseményeket. Sok szeretettel gratulálok nekik és köszönöm a munkájukat. Ez egy csodálatos sportág. Bizony elindultunk, sporttörténelmet írtunk és ez a történelem ide Pomázra, Magyarországra jött.” – hangzott el Dr. Szabó Tünde beszédében.

    További információk: http://haowc.info/

     

    1
    https://sport.blogstar.hu/./pages/sport/contents/blog/55656/pics/lead_800x600.jpg
     
    Feliratkozás blogértesítőre

    Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

    Feliratkozom

    Hozzászólások

    A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
    Lívia 2018-07-18 18:56:20
    Jajj...ez az a jelenség, amire nekem nincsenek szavaim...de álljon itt egy pontos, hitelességét nem vitatható szöveg amely kétségeim alapját képezik.Az írás Kassai Lajos Lovasíjász tollából való :

    "1994-re hoztam létre azt a nevemet viselő szabályrendszert, ami alapján megrendezhettem az első lovasíjász versenyt a völgyben. 1995-ben már nemzetközivé vált a megmérettetés.

    A Kassai-rendszer kezdetben Magyarországon, majd lassan, de biztosan az egész világon kezdett egyre népszerűbbé válni. A magyarok követendő példává váltak a lovasíjászat terén. Elsőként került hazánkban a lovas szakágak és az íjász szakágak közé. Helyet kapott az egyetemi oktatásban, a magyar szellemi kulturális örökség részévé vált, majd három évtized szívós kitartó munkájának köszönhetően bekerült a hungarikumok sorába.

    Megszületett egy minden ízében magyar sport. Sokak elszánt munkájának eredményeként, széthúzás nélkül, példaértékű összefogással. Sokan csatlakoztak, sokan másolták és sokan hoztak létre ettől eltérő rendszereket.

    Egy német tanítványom az alapok megszerzése után bejelentette, hogy saját rendszert fog megalkotni. Vargha Balázs örökérvényű két mondatát juttatta az eszembe: Ez is tanít? Az istenit!

    Ördögi tervet eszelt ki. Az általam létrehozott pályát ugyan csekély mértékben, de megváltoztatta annyira, hogy az eredetin indulók pontszámaival már ne lehessen összevetni, majd magyar néven kezdte népszerűsíteni, helyi kiszolgálóinak köszönhetően még hazánkban is. Az addig egységesen fejlődő lovasíjászatot teljesen indokolatlanul szekértáborokra bontotta, melyek teljesítménye ezek után már nem volt egymással összevethető.

    Tehát van egy eredeti magyar rendszer Kassai néven és van egy magyar névvel ellátott német rendszer.

    A létrejött párhuzamos univerzumok között kezdetektől fogva szeretném megteremteni az átjárást az eredeti rendszer visszaállításával. Több nemzetközi megmérettetésen kísérletet tettem rá, hogy meggyőzzem a szervezőket, ha a pályát eredeti állapotában használják, a rendszerek kompatibilissé válnak. Ezáltal a versenyzők egy sokkal szélesebb táborban mérhetik össze tudásukat, ami így jobban szolgálja fejlődésüket. Próbálkozásaim eddig eredménytelennek bizonyultak.

    Az idén Pomázon megrendezett, elsőként és nyíltként meghirdetett lovasíjász világbajnokságról mindenki tudja, aki egy kicsit is járatos a sportág történelmében, hogy nem ez volt az első és mindenki tudja, aki egy kicsit is közelebbről ismeri a szervezést, hogy nem volt nyílt. Ezek és hasonló átgondolatlanságok miatt utasította el a rendezvény támogatását a Lovas Szövetség, és az Íjász Szövetség is. Velem, szakági vezetővel pedig semmilyen tárgyalás nem folyt.

    2014-ben, amikor nyílt világbajnokságot rendeztem, a magyarok bejutása 180 pont felett volt meghatározva. Vagyis az általam meghirdetett versenyen minden magyar lovasíjásznak lehetősége volt részt venni, aki eléri ezt a teljesítményt, függetlenül attól, hogy jó viszonyt ápol-e velem vagy sem. Ugyanis egy világbajnokságon való részvétel feltétele a kvalifikáció.

    Azok, akik világbajnokságok szervezésére adják a fejüket, nem szimpátia vagy unszimpátia alapján hívnak meg versenyzőket, hanem szigorúan szakmai előmenetelük szerint.

    A pomázi rendezvény egy kiváló lehetőség lett volna arra, hogy a lopott holmi visszakerüljön a gazdájához, hogy a Kassai-rendszer valóban eredeti formájában, mint a magyar szellemi kulturális örökség része, mint hungarikum, mint eredeti magyar rendszer működjön. Egyszerre lehetővé téve a legjobb magyar lovasíjászok jelenlétét és a pályán induló minden versenyző számára a világranglistán való megjelenést. A rendezők ennek ellenére mégis az eredeti torz változatát választották.
    Ha a szervezők annak az energiának a töredékét a magyar érdekek képviseletére fordítják, amit az öntömjénezésükbe öltek, a záróünnepségen egy közös nemzetközi sikert könyvelhettünk volna el. Sajnos ez a garnitúra sem morálisan, sem szakmailag nem nőtt fel erre a feladatra. Ami viszont figyelemre méltó bennük, az az önös érdekeik mindenkin átgázoló érvényesítése. Jelentős állami dotációhoz jutottak még úgy is, hogy mind a lovas, mind az íjász szövetség elzárkózott támogatásuktól. Rafináltságukat fémjelzi, hogy a trójaiakkal fizettették meg a falovat.

    Egy fiatal, csodálatos sportról van szó. Együttműködve nagyobb eredményeket tudnánk elérni és sokkal több ember számára tudnánk lehetővé tenni a lovasíjász versenyeken való magasabb színvonalú részvétel lehetőségét. Szándékom a nyitottságra és az együttműködésre változatlan.

    A dolgok összefogására és nem azok szétszórására kell törekednünk. A megoldást nem egy ellenségkép vizionálásában látom, hanem a tájékoztatásban. Nem vagyok hajlandó senki ellen küzdeni, de értékeinkért ki fogok állni és keresni fogom azokat, akik társaim lesznek ebben a kihívásban. Ha a lengyel és a koreai mellé az eredeti magyar rendszer kerül, azzal minden lovasíjász nyerni fog."

    Sajnos ezt már volt alkalmunk tapasztalni a tradicionális japán harcművészeteknél is; évszázadokig gondozta stílusonként (nem volt ennyi)egy-egy család a megörökölt tudást természetesen a tökéletességig kigyakorolva azt, majd a 70-es 80-as években jött a "nyugat" beleszagolt és hobbisportként kezdte kiárusítani saját hazájában...(Ki látja?) Volt néhány csörte ezügyben is, de a hozzáférhetőséget már nem lehetett megóvni :( . Az már csak a hab volt a tortán, mikor a 90-es években ezek a potrohos lomha nyugati "nagymesterek" koreografált demonstrációkért egymásnak osztogatták a danokat (minősítéseket, diplomákat....) valami márkás piával a kezükben. Az elfogódott tanítványok pedig vallás, sőt istenszurrogátumként alkalmazták "mestereiket", akik csekély tudásukat apró adagolásban oly módon csepegtették, hogy 10-20 évre elegendő legyen.Aki többet akart akkor is kiment Japánba a forráshoz.(én egyetlen ilyet láttam itthon) Rossz volt nézni...

    Szépen kérem az összes irányzat minden résztvevőjét ne tegyék ezt a lovasíjászattal.
    Válaszolok

    Ezeket a cikkeket olvastad már?