A legmagyarabb olasz

Ragnar Volarus

Szövetségi kapitány. Két szó. Külön-külön leírva, két egyszerű szó. Viszont így egymás mellett egészen más értelmet nyer. Maga a kapitány is egy rang, amit tisztelni kell. Amögött is rengeteg munka áll, jár neki a tisztelet. 

Fotó: MLSZ

Ha pedig valaki szövetségi kapitány, annak szintén. De magának a kapitánynak is tisztelnie kell a neve mögött álló "munkakört". Szövetségi kapitány.

Szerencsés esetben a titulus viselője meg is érdemli ezt a tiszteletet, vagy idővel kivívja magának. Láttunk már példát mindkettőre. Sajnos most legutóbb Leekens személyében olyanra is, aki meg sem érdemelte és végül ki sem vívta a megbecsülést. De őt felejtsük is el, legyünk túl rajta olyan gyorsan, amilyen sebességgel ő is távozott az életünkből.

Tévedés ne essék, nem csodát várok Marco Rossitól. Pedig neki azt kell tennie, legalább egy kisebbfajtát. Például hogy újra szeressék a nézők a csapatot. Jelen állás szerint ez sem lesz kis feladat. 

Viszont ebben az olaszban van valami. Lehet, hogy csak hízeleg. Talán csak ilyen simulékony a modora. Esetleg ügyesen csűri-csavarja a szavakat, de bevallom valamiért máris fényévekkel szimpatikusabb, mint a kiebrudalt belga nyugdíjas. Érdemes őt követni a közösségi oldalon, mert már a Dunaszerdahely csapatánál eltöltött idő alatt is folyamatosan angolul és magyarul kommunikált a szurkolókkal.

Tegnap is írt egy bejegyzést. Amelyben először is köszönetet mond, majd elnézést kér a DAC-tól, hogy nem szánhatott annyi időt a csapatnak, amennyit megérdemeltek volna. Majd olyat ír, amivel minden magyar szurkoló szívét megdobogtatja. Engem már ezzel a néhány mondattal maga mellé állított.

"Ez a nap életem egyik legszebb napja. Hivatalosan is a magyar válogatott szövetségi kapitánya vagyok. Nagyon nehéz kifejezni azt az örömet és büszkeséget, amit ez a kinevezés jelent nekem. Büszke vagyok, hogy az egykori Aranycsapat kispadján ülhetek. Büszke vagyok, hogy azt az országot képviselhetem, amely befogadott és jobban becsült, mint amennyire hitem szerint megérdemeltem volna."

Valahogy így kell. Így képzeljük el. Ezeknek kell lennie az első szavainak egy új szövetségi kapitánynak. Mert bármennyire is mélyen vagyunk, akkor is ez a mi nemzeti tizenegyünk. Marco Rossi pedig már most alkalmasabbnak tűnik a vezetésére, mint elődje. Persze ezt már hónapokkal ezelőtt is az ország 99,9%-a így gondolta. De fátylat rá.

Az olasz szakember viszont nagyon szimpatikusan folytatja mondandóját.

"Bízom benne, hogy vissza tudok majd adni abból a lelkesedésből, amit most magamba szívtam. Remélem, jó választásnak bizonyulok majd Magyarország számára. Tudom, nehéz feladat áll előttem, nagy tisztelettel és alázattal vágok bele. Senki nem ígéri, hogy minden meccset megnyerünk majd, őrültség lenne ilyesmit kijelenteni. Teljes szívemből tisztelem ezt az országot, hát szeretnék őszinte lenni: profizmust, szenvedélyt, szeretetet és rengeteg munkát ígérhetek, amelynek eredményeként jönnek majd a gólok is. Ez biztos."

Rohadjak meg, de így a vb kellős közepén feltüzelt ez a druentoi születésű talján, és látni szeretném ezt a magyar válogatottat! Ebben a fickóban van alázat, van élet. A szavaiban mindenképp. Ha a pálya szélén ezt ugyanígy hozza, szeretni fogjuk. 

Ráadásul nem elhanyagolható módon még tisztességes is. Merthogy a Dunaszerdahely együttesét kivitte a nemzetközi porondra, és megállapodott a klubbal, hogy az Európa Ligában - ahol a DAC a grúz Dinamo Tbilisit kapta az első selejtezőkör sorsolásán - egyelőre továbbra is ő irányítja majd a csapatot, egészen addig, amíg ott meg nem találják az utódját. 

„A közös megegyezés szerint az Európa-ligában továbbra is Marco Rossi irányítja a csapatot, egészen az utódja kinevezéséig. Ez egy új helyzet a klubunk számára, és a klubvezetés mindent megtesz annak érdekében, hogy megtaláljuk a vezetőedzőnk megfelelő utódját, aki 25 év után ismét kivezette klubunkat az európai kupaküzdelmekbe” – áll a klub közleményében.

Remélem nem okoz majd csalódást. Semmilyen téren. Részéről a szeretet megvan az irányunkba és úgy érzem, mi magyarok is viszonozzuk az érzéseit. Maradjon is így. 

Zárásul megint őt idézném. Mert ennél tökéletesebb végszó nem kell.

"A múlt évben azt mondtam /picit viccelődve/, ha valaha visszatérek Magyarországra, megígérem, hogy megtanulok magyarul. Hát, úgy tűnik, nincs kifogás... Köszönöm Magyarország, otthonom. Hajrá magyarok!"

https://sport.blogstar.hu/./pages/sport/contents/blog/54527/pics/lead_800x600.jpg
Labdarúgás,Marco Rossi,válogatott
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?