Az FA-kupa csúcstartója tudja mitől lenne jobb a magyar foci

Dorogi László

Ha valakinek elhihetjük a tézist, hogy kis százalék tehetség, nagy százalék alázat és munka a siker titka, az Louis Saha.

***

Valahol a kétezres évek elején járunk, nagyjából 2004 és 2008 között. Helyszínünk Anglia egyik legpatinásabb klubjának edzőközpontja, annak is az öltözője. Egy portugál suhanc sétál oda a hatalmas Premier League-rutinnal rendelkező csatárhoz. Mostanában nem megy neki - mármint az "öregnek" -, sokat sérült, nincs jó kedve. Görcsösen küzd saját démonaival, önmagával és a saját magának való megfelelési kényszerrel. Nem is kényszer ez igazából, hanem egy rugó, ami fel s alá mozog benne éjjel és nappal. Napról napra jobb és jobb akar lenni, gyerekkora óta kőkeményen küzd, harcol és dolgozik is ezért. Tehetséges, mert hát tehetségtelen embereket nem igazol le a Manchester United, de látja azt is látja, hogy a luszitánban ott rejtőzik valami, valami, amit nem sokan tudhatnak magukénak. A kincs, amiről minden futballista álmodozik. Cristianonak hívják, pazarul bánik a labdával, agresszív, céltudatos, főhősünkhöz hasonlóan ő is mindent alárendel a futballnak.

- Mi a baj Louis?
- Ma sem jött ki a lépés, hiába teszek meg mindent, hogy jobb legyek nálad, egyszerűen nem tudom átlépni saját határaimat.
- Louis. Tudod mi van? Amikor mosolyogsz, sokkal jobb futballista vagy.

***

Louis Saha 2004-ben került a Manchester Unitedhez, akkoriban igen borsosnak számító, tízmillió font feletti összegért, amit a Fulhamnek fizettek ki a Vörös Ördögök. Nem első számú csatárnak igazolták, de mindig lehetett rá számítani és ő mindent meg is tett annak érdekében, hogy Sir Alex Ferguson is ezt gondolja róla. Sokat volt sérült, ezért talán nem tudott pályafutása annyira kiteljesedni, amennyire azt várták, de öröm az ürömben, hogy volt ideje felkészülni a civil életre. Saha jelenleg a United utazó nagykövete, járja a világot és igyekszik átadni a labdarúgásról és világról alkotott képét a feltörekvő generációnak, ahogy azt csütörtök délelőtt Csepelen is tette. A korábbi francia válogatott támadót sosem könyvelték el sztárként - persze nehéz is lett volna ilyen "pozícióba" emelni Rio Ferdinand, Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, Ryan Giggs, vagy éppen Paul Scholes mellett - de Wayne Rooney egyszer úgy nyilatkozott, hogy a kedvenc csatárpárja a gall volt manchesteri pályafutása során.

A mai futballistagenerációnak talán már nem mond annyit a neve, mint a jelenlegi sztároké, de azért a gyerekek is áhítattal hallgatták, ahogy a francia beszél. És nagyon jól is teszik, ha hallgatnak rá, mert egészen kivételen szemlélettel látja a körülötte zajló folyamatokat. Sosem szimpatizáltam a Manchester Uniteddal - az okokat hagyjuk is-, de ha előbb ismerem meg személyesen Sahát, biztosan másképp nézek a klubra is. A klubnál pedig nagyon meg kell becsülniük az ilyen embereket, akik hatására ennyire pozitív képet alkothatunk a Vörös Ördögökről.

Louis Saha kék-zöld foltokkal a térdén utazik majd haza és aztán tovább a következő "munkahelyére", mert a csepeli srácok bizony szívvel-lélekkel vetették bele a harcba magukat ellene, azzal a szenvedéllyel, amely nélkül a francia szerint nem is érdemes futballozni. Mert elengedhetetlen a tehetség, ha valaki az élvonalba szeretne jutni labdarúgóként, de sokkal fontosabb az alázat és a konzisztens, kitartó munka és teljesítmény. Ugyanis a játékosmegfigyelők nem egy mérkőzés alapján ajánlják be a futballistapalántákat a Manchester United, a Real Madrid, a Barcelona vagy a Bayern München akadémiáira, hanem többször is megnézik az alapanyagot. Ha pedig valaki minden nap a tudása legjavát adja, akkor meg fog térülni a befektetett munka - ezt vallja Louis Saha.

Fotó: Sky Sports

Azt talán nem sokan tudják, de ő tartja az FA-kupa döntők történetének leggyorsabb góljának rekordját, a 2009-es fináléban az Everton színeiben 25 másodperc kellett neki ahhoz, hogy bevegye a kaput. Azt sem sokan gondolják, hogy Sahának mond bármit is Gera Zoltán neve, de ő csak mosolyog.

"Ó, igen, hát hogyne emlékeznék rá. Egyrészt játszott az egyik korábbi klubomban (Fulham), másrészt emlékszem néhány briliáns góljára. Több ilyen játékosra lenne szüksége a magyar labdarúgásnak. Az az igazság, hogy a francia futball az 1998-as világbajnoki győzelem után is meg tudott újulni és tovább tudott fejlődni, mert a játékosok külföldre igazoltak, különböző kultúrákat, különböző életszemléleteket ismerhettek meg, amit aztán a csapat hasznára tudtak fordítani. Erre lenne szükség a magyar válogatottnak is"

- vélekedik a hússzoros francia válogatott támadó. Aligha vitatkozhatunk vele.

S hogy kit tart a mai labdarúgás Cristiano Ronaldójának, akiről a következő 10-20 év futballja szólhat? Nem meglepő, a szíve hazahúz és ahogy róla beszél, folyamatosan mosolyog. "Kylian Mbappé egészen rendkívüli tehetség. Talán nem olyan agresszív mint Ronaldo, de szerintem legalább akkora sztár válik belőle. Nekünk most egyébként is fantasztikus tehetségek játszanak a nemzeti csapatunkba, Antoine Griezmann és Paul Pogba is rendkívüli futballisták. Csakhogy a tradicionális futballnemzetekkel, mint Németország, vagy Argentína mindig nehéz megküzdeni. Gondoljunk csak bele, Paolo Dybala nem fért be az argentinok legutóbbi keretébe. Miről beszélünk? Hihetetlenül erősek. Ettől függetlenül Franciaországtól mindenki azt várja az oroszországi torna előtt, hogy sokáig menetel majd" - válaszol készségesen, ugyanakkor nagyon diplomatikusan Saha. Éppen ezért talán azt is elnézhetjük neki, hogy Olaszországot is megemlíti mint nagy riválisok, majd ahogy kiejti a száján ezt a félmondatot, realizálódik benne is, hogy ők bizony nem lesznek ott. No, hát nekünk is furcsa még megszoknunk ezt a gondolatot.

Fotó: Squawka

Louis Saha a Manchester United egyik marketingpartnerének köszönhetően látogatott Magyarországra, hogy a Csepeli Utánpótlás Sportegyesület U13-as csapatának edzésén vegyen részt. Persze nem menekült meg a kötelező autogram-osztás elől, de nem is volt ilyen szándéka. Aztán be is szállt a srácok közé, s bár a Premier League edzette, a magyar fiatalok okoztak néhány "kellemetlen" percet neki.

"Ez egy nagyon kemény nap volt, sok komoly szerelési kísérletet kellett kiállnom, egy-két lila folt biztos lesz a térdemen"

- összegezte a csütörtök délelőttjét a francia ex-futballista, aki apukaként maga is arra tanítja gyermekeit, hogy az emberi értékek a legfontosabbak, na meg a szenvedély, amely nélkül semmit nem csinálhatunk a legmagasabb szinten.

Hogy mit gondol arról a Manchester Unitedról amiben futballozott és arról, amit most láthatunk?

"Mindig mindenki össze akarja hasonlítani ezt ezzel, azt azzal, de az az igazság, hogy a futball az elmúlt tíz évben is rengeteget változott. Már ahhoz képest is sokkal gyorsabb a játék, mint amikor mi játszottunk, másrészt nem csak a futball közege, hanem az egész világ megváltozott. Ma már a srácok a közösségi médiában élnek egy sokkal gyorsabb ritmusú életet és amíg régebben elég volt egy-két különleges tulajdonság ahhoz, hogy kiemelkedj a mezőnyből, ez ma már nem igaz.

Hogy lehetne tehát összehasonlítani azt a Manchester Unitedet amiben én futballoztam és a mostani Mourinho irányította csapatot?

Ehhez még azt is hozzá kell tennem, hogy valószínűleg nem sok csapat tudna könnyebben túllépni egy olyan ikonikus tréner nyugdíjba vonulásán, mint Sir Alex Ferguson, de azt hiszem, hogy a jelenlegi csapat lassan annak az útnak a végére ér, amit Mourinho megálmodott. Nagyon tisztelem az elvégzett munkájukat."

https://sport.blogstar.hu/./pages/sport/contents/blog/51154/pics/lead_800x600.jpg
Labdarúgás,Louis Saha,Manchester United
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?