Jégkorong: Bartalis István nem álomvilágban él

Ragnar Volarus

A legutóbbi hétvégén az EIHC Roland Divatház Négy Nemzet torna, eredmény tekintetében nem sikerült túl jól a magyar jégkorong-válogatottnak, hiszen csupán a harmadik helyet szerezte meg Lengyelország és Japán legjobbjai mögött, Olaszországot megelőzve. Bartalis István csapatkapitány azonban nem elkeseredett, hiszen a csapat még csak éppen megkezdte a munkát az új szövetségi kapitánnyal.

– Teljesen más stílust szeretne alkalmazni Jarmo Tolvanen, mint korábban Rich Chernomaz. Megpróbálunk sokkal agresszívebben letámadni, két emberrel menni, kintről befelé dolgozni a támadó harmadban, valamint jobban megbecsülni, tartani a korongot. Erre még rá kell éreznie a többségnek, mert teljesen újat kell tanulnunk, senki nem játszik ilyen játékrendszerben, ez teljesen más felfogás. Úgy érzem napról-napra jobban belejöttünk és a Japánok ellen ez már látszott is, bár ott meg a helyzetek értékesítése nem sikerült. Viszont jó úton haladunk, mert amit Tolvanen mester kért tőlünk, a gyors játék, hogy becsüljük meg a korongot, az már az olasz meccsen is jól kirajzolódott. A Japánokat meg egyszerűen szétlőttük, csak gólt nem tudtunk lőni. Előfordul ilyen, hogy semmi nem akar bemenni. De inkább ilyenkor, mint mondjuk áprilisban.

– Önnek volt már lehetősége hazai jégen szerepelni Divízió 1-es világbajnokságon. Bár akkor akadt némi nehézség rögtön a torna elején.

– Igen, az első meccsemet játszottam volna a válogatottban, Vas János és Palkovics Krisztián között. De a bemelegítésnél még a jégre lépés előtt egy tévékábelre léptem, és megsérültem. Azóta sokkal jobban elrakják és jelölik a televíziós kábeleket, tehát én egy kísérleti nyúl vagyok a válogatottnál. Most sokkal jobban figyelek majd áprilisban, hogy ilyen probléma ne legyen.

– Ha egyáltalán itt lehet. Amennyiben sikerül kellően messze jutnia a Schwenningen Wild Wings-el a playoffban, az megtorpedózhatja a világbajnoki részvételét?

– Nagyon szeretnénk bejutni a rájátszásba, de a világbajnokságon is nagy vágyam hogy jégre léphessek. Utóbbiról csak akkor kell lemondanom, ha elődöntőt, döntőt játszanék a csapatommal a DEL-ben. Jelenleg hetedikek vagyunk, 5-6 pontra a dobogótól, tehát mindössze két győzelemnyi távolságra. Egy rossz hét, vagy éppen egy nagyon jól sikerült hét nap, rengeteget számítana. Ezért is kell folyton a csúcson lenni, mert nagyon sűrű a mezőny.

– Játszott már Svédországban, az EBEL-ben is kipróbálhatta magát több szezonon keresztül, most pedig a német bajnokságban bizonyít. Mik a különbségek, melyik a legerősebb bajnokság a három közül?

– Az EBEL-ben nagyon támadó jégkorongot játszanak a DEL-hez képest. Németországban sokkal kevesebb helyzet van, sokkal rutinosabb, nagy NHL-rutinnal rendelkező játékosok szerepelnek. Ezáltal a kanadai stílusú játék a jellemző, mert kanadai edzőből is akad jó pár. Nehéz megszokni ezt a játékrendszert, sokkal fizikálisabb, míg Svédországban gyorsabb, technikásabb, oda-vissza hokit játszanak.

– Melyik stílus fekszik önnek igazán?

– Inkább a svéd. Ott nőttem fel, ott nevelkedtem, azt a rendszert tanultam. Van korongtartás, sebesség, minden. Talán pont a DEL-ben játszott jégkorong áll tőlem legtávolabb.

– Ennek ellenére a német bajnokságban kiválóan megállja a helyét.

– Nem vagyok teljesen elégedett, nem mutattam meg igazán, mire vagyok képes. Most azon dolgozom, hogy minél előbb megtaláljam a gólvágó ütőmet. A válogatott szünet sokat segített, hogy kiszakadjak a hétköznapokból, és most újult erővel tudok visszatérni Németországba. A jégkorongban is létezik az egyszer fenn-egyszer lenn. Most úgy érzem elértem a padlót, innen nagyot kell rugaszkodni és irány felfelé. Magamnak és mindenkinek szeretném bizonyítani, hogy sokkal több van bennem.

– Miben fejlődött a legtöbbet Németországban?

– Szezon elején elvárták tőlem, hogy fizikálisan többet vállaljak. Sokkal többet ütközöm, de itt ezt megkövetelik. És ha nem jönnek a pontok, nem úgy megy a játék, akkor amúgy is vissza kell térni az alapokhoz. Keményen és egyszerűen játszani, lőni egy csúnya gólt, amivel visszatérhet az önbizalom és onnan már egyszerűbb.

– Létezik csúnya gól?

– Ha például kapu mellett állok, és csak bepattan rólam. Kis szerencsefaktor, de ez elindíthat felfelé. A japánok ellen is egy kipattanót ütöttem be, az sem volt szép gól. A szerencse ebben a játékban is döntő faktor. Nézzük csak a Japánok elleni büntetőmet. Elhúztam a kapus mellett a korongot, üres kapura lőhettem. Ilyenkor mennyi esélye van, hogy az ütővel még kiszedi a lövésemet? De megtette.

– Mi volt eddig a legszebb pillanat a pályafutása során?

– Legnagyobb siker magyar jégkorongozóként az A-csoportos világbajnokság. Jó lenne minél előbb visszatérni a legjobbak közé. A legnagyobb élmény pedig a Kanadának lőtt gólom. Azóta is sokan mondják: te vagy az egyetlen élő magyar, aki betalált Kanadának. Az a mérkőzés mindannyiunknak örök élmény marad. Akkor sokan viccelődtek velünk, hogy olyan jók vagyunk, mint a svédek, mert őket is hasonló arányban verték el a juharlevelesek. De alapvető célom, hogy sokkal eredményesebb legyek, több gólt szerezzek a világbajnokságon. Nem csak egyet, mint például legutóbb Ukrajnában. A jégen mutatott játékommal szeretném a csapatot a hátamon vinni.

– Alkalmas lehet ez a mostani csapat az A-csoportra?

– Lengyelországban már egy másik generáció jutott fel, mint 2009-ben. A mostani csapat gerince már bizonyította, hogy meg tudja tenni. Egyre többen játszanak külföldöm, ráadásul most hétvégén Kóger Dániel és Sofron István sem volt itt. Ők mindketten stabil tagjai a válogatottnak, a rutinjukkal és a tudásukkal sokat hozzá tudnak tenni. Akár emberelőnyben is, ami most a hétvégén igen döcögősen ment. De rajtuk kívül is van még pár játékos, akinek itt kell majd lennie. Jarmo Tolvanen most még próbálkozik, nézi ki-kivel hogyan passzol össze, ki milyen szerepkörben tud jól teljesíteni.

– Ezek után mire számíthatunk áprilisban a világbajnokságon?

– Kemény lesz. A feljutás és a kiesés ugyanolyan közel van, nagyon kiegyenlített a csoport. Minden arról az egy hétről szól, mennyire tudunk ott lenni mentálisan és fizikailag, milyen gyorsan tudunk regenerálódni.

– Ha sikerülne egy kiemelkedő eredményt elérni, újra a reflektorfénybe kerülhetne 2019-ben. Nem álmodozik esetleg az NHL-ről?

– Nem az én játékstílusom. Volt lehetőségem, hogy kimenjek az A-csoportos vb után, de tudom, hogy az én stílusommal nem tudnék ott érvényesülni. Az első két sorban semmiképpen, akkor pedig nincs értelme. Van egy képem önmagamról, tudom mire vagyok képes, vagy éppen mi fekszik nekem. Szeretnék olyan magas szinten játszani, amit az egészségem és a sport enged. Olyan jó szeretnék lenni, amennyire csak lehetek, és majd elválik ez mire lesz elég.

– Remélhetőleg jó sokáig láthatjuk a jégen, hiszen csak 27 éves múlt szeptemberben. Erre vonatkozóan mi az elképzelése? Meddig szeretne játszani?

– Nem szeretnék Jaromir Jagr nyomdokaiba lépni, de mondjuk a Magyar Jégkorong Szövetség 100. születésnapján szép lenne csapatkapitányként visszavonulni. 

https://sport.blogstar.hu/./pages/sport/contents/blog/44966/pics/lead_800x600.jpg
Bartalis István,Jégkorong
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?