Várhidi Péter a magyar edzőkről: soha nem álltunk ki egymásért!

Kecskés István

Az első nyári meglepetés az volt a hazai átigazolási szezonban, hogy a korábbi szövetségi kapitány ismét vezetőedzői munkát vállalt, az NB II-es Mosonmagyaróvár szakvezetője lett. 

Sokakat egy egyszerű kérdés foglalkoztat az új munkájával kapcsolatban: miért vállalta el egy NB II-es középcsapat irányítását?

Mert, ha valaki munkát akar adni, akkor azt nem kötöm osztályhoz. Amikor átmenetileg Tatabányán, az NB III-ban be kellett segítenem, azt is elvállaltam, pedig az ugye NB III volt. Ha bíznak bennem, akkor nem az osztályt nézem, hanem a feladatot. 

Ezt értem, de miért pont a Mosonmagyaróvár?

Hívtak többen is. Amióta eljöttem Tatabányáról, volt több megkeresés, de nem a döntéshozók jelentkeztek, így nem lett belőle semmi, még konkrét tárgyalás sem. Aztán Mosonmagyaróvárról jó ajánlatot kaptam és gyorsan döntöttem, mert az első pillanattól kezdve azt láttam, hogy egy biztos hátterű, bíztató jövőképpel rendelkező egyesületről van szó. Drescher Ottón, a klub elnökén azt éreztem, hogy velem akar dolgozni, így szokottnál is rövidebb idő alatt megszületett a megegyezés. 

NB I-es ajánlata nem is volt?

Voltak puhatolózások, de végül ezekből nem lett semmi. A Mosonmagyaróvárral viszont igen és ameddig itt megy a munka, addig nem is váltok.

Az élvonalbeli mezőny felénél külföldi szakember dolgozik. A legfelsőbb osztály kapuja nagyjából be is zárult a magyar szakemberek előtt? 

Ezt azért nem mondanám, de egyértelmű, hogy a tulajdonosok a külföldi szakembereket keresik. Volt olyan hely, amire azt mondtam, hogy ott mindig magyar edző lesz, de aztán mégis külföldit neveztek ki. Nagyon kevés helyen gondolkodnak magyar edzőkben. 

Ön szerint ennek mi az oka? 

Azt gondolják, hogy gond van velünk, pedig nincs. Hitelesebbek lettek a külföldiek.

Mert?

Talán azért, mert az előző években komoly hiányosságai voltak a feltételrendszernek. Nem mindenhol volt adott a normális munka háttere és sokat panaszkodtak a magyar edzők. Ezzel együtt a hitelességét is elbukta a magyar edzői kar és ehhez az is hozzájárult, hogy

soha semmiért nem álltunk ki egymás mellett, sőt nem egyszer akadt olyan kolléga, aki már akkor leült egy másik helyére, amikor azzal még meg sem egyeztek, ki sem fizették. 

Többes szám első személyben beszél erről a kérdésről. Ezek szerint…?

Nem én soha sem tettem ilyet, de nem vonom ki magam a közegből. Visszatérve a külföldiekre: szaktudásban nem járnak előttünk előttünk, bármikor leülök bárkivel elemezni, és szakmai vitát folytatni. 

Emlékszik még, hogy mikor volt utoljára kinevezett vezetőedző, tehát nem beugró, egy csapatnál?

Nem. Talán, akkor amikor Pécsről visszamentem Szigetszentmiklósra. 

2011. október 19-én ült utoljára az NB II-es csapat kispadján, aztán néha ideiglenesen segítette a Pest megyei csapatot. Olyan az edzői szakma, mint a biciklizés?

Ha valaki lépést tart a szakma fejlődésével, akkor igen. Az első kerékpárom még örökhajtós volt. Tudja, hogy az milyen? 

Bevallom, hogy fogalmam sincs. 

Az olyan, hogy nem áll meg a pedál, hanem folyamatosan megy. Most meg váltós bringám van és azzal is tudok kerekezni. Nekem nagyon sokat segített a tévé abban, hogy folyamatosan fejlesszem a tudásom. A legjobb edzők csapatait figyelhettem, így még akkor is tanultam, ha éppen nem voltam csapat öltözőjében. 

Melyik szakembertől ellesett taktikát alkalmazza majd Mosonmagyaróváron? 

Nem utánzok senkit, nincs is példaképem. Láttam a világ legjobb edzőit is veszíteni, sőt hibázni. Ezért nem szabad magunkat, magyar szakvezetőket lebecsülni. Ugyanúgy bakiznak ők is, mint mi, a foci, mindenhol foci. Az edzőnek mindenhol fel kell készítenie a csapatot, túl kell járni az ellenfél eszén. Akkor vagyok boldog, ha taktikailag nem bukunk és este bele tudok nézni a tükörbe. 

Mi lesz a cél Mosonmagyaróváron? 

Két évre írtam alá, hogy olyan csapatot építhessünk, amelyik előre tekint. Az NB II-ben sok olyan csapat lesz idén, amelyik fel akar jutni. Az előttünk álló bajnokságban kiderül majd, hogy mennyire erős a második vonal. A csapatunk biztosan tudja majd, hogy mit akar és olyan játékosaink lesznek, akik éhesek a sikerre. 

Már ne is haragudjon, de nem zavarja, hogy nem a Mosonmagyaróvár a feljutás legnagyobb esélyes és vélhetően egy év múlva sem lesz az? 

Nem lesz a favoritok között, de tiszta viszonyok vannak. Szeretem azokat a klubokat, ahol minden rendben van. Szigetszentmiklóson hat évet voltam, pedig nem volt cél a feljutás. Bármennyire is furán hangzik, de minden meccsre úgy megyek ki, hogy meg akarom nyerni. Reálisan kell gondolkodni, de a futball már számtalan alkalommal bizonyította, hogy egy meccsen mindenki verhető. Így kell nekiállni, aztán a bajnokság végén meg kell nézni, hogy hány pontot szerzett a csapat és az mire lett elég. 

Csodálom a motiváltságát. Említette a Szigetszentmiklóst, amely a távozása után elveszítette az NB II-es tagságát. Aztán szóba került már a Tatabánya, amelynél sportigazgató volt, de a klub már meg is szűnt. 

Az, hogy egy klub, vagy egy mögötte álló cég tönkremegy az nem a játékosok, vagy az edzők hibája, hiszen nem nekünk kell nyereséget termelni. Nem csalódtam.

Soha többet nem megyek olyan helyre, ahol kicsit is kuszák a viszonyok.

Olyanba már nem szívesen megyek bele, hogy egy edzőnek motiválnia kell a játékosát, aki nem akar pályára lépni, mert nem kapott fizetést.

Mi hiányzott leginkább az edzői munkából?

Életem a foci és a meccsek – ez utóbbi nagyon hiányzott. A kispadon átélni egy mérkőzést csodás dolog. Erre esküdtünk fel ráadásul ugye én szinte még meg sem születtem már a futballban éltem. Amúgy szerencsés vagyok, mert ha nem is dolgoztam a futballban, akkor is beszélhettem róla a tévében. Napról napra készültem arra, hogy beszélnem kell a futballról. Most meg újra dolgozhatok és ez nagyszerű.

http://sport.blogstar.hu/./pages/sport/contents/blog/39103/pics/lead_800x600.jpg
interjú,Labdarúgás,Várhidi Péter
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?